Mikor az éj az gonoszság színeiben tündökölt, Amerika az újjászületést ünnepelte. Kevesen tudták, hogy a pokol száműzöttjei összefogtak, ás magát a mennyet akartál lerombolni… 

A Chrno Crusade anime Moriyama Daisuke múlt hónapban bemutatott mangáján alapul, és 2003 novembere és 2004 júniusa között futott a japán tévében. A képregénnyel egy időben a rajzfilmsorozatot is megismerhetjük, a mangával együtt vagy akár külön is. Az anime által bemutatott történet ugyanis kerek egész, melyet a manga ismerete nélkül is tökéletesen élvezhetünk. A sorozatot a GONZO készítette, és az általuk jegyzett animékhez – no meg a mangához – képest egész visszafogott a fanservice, továbbá félig fedetlenül hagyott női keblekből is keveset látunk. Cserébe kapunk egy remekül felépített cselekményt és megannyi mitológiai, vallási utalással megfűszerezett történetet. A sorozat Kou Yuu rendezte, akitől többek között a Lovelesst és két Zero no Tsukaima szériát láthattunk már, az animáció nagyon jó, a seiyuustáb első osztályú (bár nálunk persze magyarul szólalnak majd meg a karakterek). Ha tetszett a sorozat, érdemes próbát tenni a mangával is, a japánul tudó kollégák pedig megrendelhetik a light novel formátumú kiadást, mely néhány mellékszál erejéig foglalkozik Rosette nővérrel és Chrnóval is. Érdekességként levadászhatjuk a hangjátékokat, melyek az anime előtt, teljesen más stábbal készültek.

A fatimai jóslatok

A sorozat legelején egy valós történelmi esményt is láthatunk, ez a fatimai jelenés.  A portugáliai Fatimában 1917-ben három pásztorgyereknek állítólag hat alkalommal megjelent Szűz Mária, mindig a hónap 13.-ik napján. A Vatikán később hitelesnek ismerte el az égi üzenetet, amit a gyerekek kaptak. A három fatimai jóslat közül kettő 1941-ben került napvilágra. Az első a pokolról szól, a második pedig arról, hogy ha az emberiség nem tér jó útra, újabb nagy háború következik be. ( ez többek szerint a második világháborúra vonatkozik, bár 1917-ben nem feltétlenül kellett természetfeletti jóstehetség ahhoz, hogy az ember további nagy háborúkat jövendöljön). A harmadik titkot is feljegyezték pár évvel később, de elzárták a nyilvánosság elől egészen 2000-ig, amikor a pápa közzétette. Többen úgy vélik, hogy a harmadik jóslat a II. János Pál elleni 1981-es merényletről szól, de a hivatalos vatikáni értelmezés szerint csak az egyház áldozatos munkájára hívja fel a figyelmet. Egyesek szerint a harmadik jóslat legfontosabb részeit eltitkolták.

Lázadás a pokolban

A sátánt (Lucifert) rendszerint lázadó angyalnak állítja be a keresztény mitológia. Milton Elveszett paradicsomában egyenesen tragikus hősként szerepel, aki nem veti alá magát a zsarnoki istenségnek, nem hajlandó elismerni az emberfajt a teremtés koronájaként. A Chrno Crusade a Sátánt a titokzatos Pandemoniummal helyettesíti, akiről viszonylag keveset tudunk, mert még a sorozat kezdete előtt elhalálozik. Aion, a Chrno főgonosza is Sátán-szerű figura, de ő afféle Sátán 2.0, aki már nemcsak a menny, hanem a pokol ellen is fellázadt. A gonosz ezek szerint nem válogat: egyedüli célja a folyamatos felfordulás. Érdekes módon a Sátán eredetileg egyáltalán nem volt gonosz. A zsidó hitvilágban Satan’el, azaz a „szembenálló” az angyalok hadseregének becsületes tagja, az Úr jóbarátja. Az a feladata, hogy próbára tegye a halandókat, ellenőrizze, mennyire erős a hitük. Az ószövetségi Jób könyvének elején például a Sátán fogadást köt az Úrral, hogy sikerül-e olyan sorscsapást kigondolnia, amitől a példás életű Jób megtagadja istenét.

Ördögűzés a valóságban

Ördögűzés a kereszténység kialakulása előtt is létezett, és a sámán rangját betöltő bölcsek végezték. A lényeg a következő: az ártatlan embert, akit a hiedelem szerint szellemek, démonok vagy ördögök szálltak meg, az ördögűzés során szent zsoltárok, mantrák vagy egyéb varázserejű litániák segítségével megtisztítják, az illető pedig a rituálé után ismét szabad akaratából cselekedhet. Manapság leginkább az Ördögűző című filmből ismerhetjük a módszer keresztények által alkalmazott változatát, de híres és valós eseményen alapuló Ördögűzés Emily Rose üdvéért is. Ez utóbbi Anneliese Michal 1976-os estetét mutatja be, melynek során a lány egy ördögűzés eredményeként életét vesztette. A katolikus egyház a mai napig végez hivatalos ördögűzéseket. A módszer egyik legnagyobb élő specialistája, Gabriele Amorth atya nemrég egy tévéműsorban arról számolt be, hogy előjegyzési naptára hónapokra előre tele van. Mikor megkérdezték, honnan tudja, hogy valakit megszállt az ördög, azt felelte: „A szeméből látom”.

Chrno Crusade a valóságban

Rosette-et gyakran emlegetik a sorozatban Mária Magdeléna néven. Több személyre is vonatkozhat ez a név, de a leginkább passzoló történelmi alak Magdalena de la Cruz (1487-kb.1550), akit háromszor választottak a córdobai Santa Isabell de Los Angeles apácakolostor fejedelemasszonyának. Szülőföldjén arról volt híres, hogy csodákat tesz, gyakran önkívületi állapotban. Négyéves volt, amikor megjelent előtte a Szűz Mária. Ötévesen látomásai voltak Krisztusról, és megkísérelte keresztre feszíteni magát. Mire 17 évesen a Klarisszák Kolostorba vonult, már híre ment vallásosságának és ájtatosságának, valamint a körülötte történő szokatlan eseményeknek. Magdalena maga híresztelte – s csodálói el is hitték -, hogy 11éven át csak az oltáriszentség kenyerén és borán élt. Hasa kigömbölyödött a Szűz Mária terhességével való együttérzés hatására. Testén stigmák tűntek fel, melyek meggyógyították a betegeket. 1543 végén Magdalena súlyos beteg lett, orvosa közölte vele, hogy a halálán van. Magdalena ekkor vallotta be, hogy hatalma nem isteni, hanem ördögi eredetű, ugyanis 12 évesen egyezséget kötött egy démonnal. Szerencsétlenségére felépült betegségéből, a spanyol inkvizíció pedig azonnal perbe fogta. Pere 1546.május 3-ig tartott. A nyilvánosság előtt Magdalena tagadta bűnösségét – ahelyett, hogy bármifajta csalárd mutatványt beismert volna, varázserejét a Sátán hatásának tulajdonította, aki – állítása szerint – gyerekkora óta a cinkosa volt. Az inkvizíció viszonylag enyhe ítéletet hozott: engedélyezték, hogy elvonuljon vezekelni egy kolostorba, ahol 14 évet töltött, távol a nyilvánosságtól.