Rosszmájúak a sorozat címén gúnyolódva azt vallják, mostanság Bleach-et és a fürdőszobában álló fehérítő flakont nézni nagyjából ugyanolyan szórakoztató. Kubo ugyan nagyszerűen kitalálta a történeteknek otthont adó világot, melyben az elhunytak lelkei és a halálistenek Lelkek Világában, a szabad lábon garázdálkodó gonosz lidércek pedig egy Köztes Világ (Hueco Mundo) nevű létsíkon tengetik túlvilági életüket, de tény, hogy a jelenleg 150 (már 200) rész fölött járó széria kicsit mintha vesztett volna kezdeti lendületéből. A túlvilági helyszínek szerepeltetésének vicces következménye, hogy az alapvetően a halál körül forgó animében jóformán soha senki nem hal meg, hisz legrosszabb esetben is csak lakhelyet változtat, esetleg váratlanul visszatér. Ez nem lenne baj, hiszen a sorozat legnagyobb pozitívumát jelentő ezerféle karakter van annyira zseniális, hogy még a főgonosz kanapéját is vallásos áhítat övezi. A baj először a hosszú shounen-sorozatokat sújtó filler(töltelékepizód)-átokkal következik, mely a korábbi eseményekhez hasonló sémákkal dolgozik, aztán maga Kubo is elsüti újra a cselekmény fő csavarját, így a romantikus lelkű és önfeláldozó Ichigo állandóan különböző hölgyszereplőket (vagy az anime-fillerben Ishidát) ment meg a gonosz karmaiból.