Kaleido Star: története és készítés

Lelkes és tapasztalatlan kamaszlány érkezik Japánból az Egyesült Államokba, a világhírű Kaleido színpad felvételijére. Táncos-akrobata szeretne lenni, elegánsan szállni a csillogó díszletek között, a sztárok oldalán. Ehhez, mint később kiderül, minden adottsága megvan, de a sorsdöntő kihívások csak ezután toppannak be az életébe. A Kaleido Star- ban nincs vér, csaták vagy mágia, mégis kivételesen lenyűgöző történet.

Ha a Kaleido Star regény volna, akkor napló formájában olvashatnánk, ahol minden bejegyzés önálló tanulságokkal rendelkező mese. Animeként azonban még inkább megállja a helyét, hiszen a készítők, a GONZO stúdió munkatárasai ügyesen használták ki a formátumban rejlő lehetőségeket, és igazi cirkuszi hangulatot teremtettek. Minek köszönhető vajon a siker?

A sorozat legfontosabb alapelve a folyamatos, dinamikus mozgás és fejlődés. Sora kezdetben rengeteg tévképzetet táplál, hiszen nem is gondolta volna, milyen nehéz a dolga egy táncos- akrobatának, de még egy mellékszerepben pompázó star statisztának is. Az első epizódokban rengeteg akadállyal szembesül: ilyenek a fizikai korlátok (legyenek képzeltek vagy valósak), a többiek lenéző magatartása és a roppant magas elvárások. Jó főszereplő módjára azonban megtanul helytállni, és villámgyorsa n fejlődni kezd, amiben követik a többiek. A néző figyelme nem korlátozódik egyetlen figurára, a barátok és a riválisok is igyekeznek a saját útjukat járni. Sora nem csak lélekben változik a történet alatt, hanem megszokják, elismerik és tisztelni kezdik barátai, néha ellenségei is. A dinamizmus más síkon is megjelenik. Szemkápráztató mesterien rendezett show-jelenetek követik egymást: a Kaleido színpad nem holmi vásári mulatságot kínál látogatóinak. A legtöbb műsor kész színdarab, ahol az akrobatika mellett komoly szerepe van a történetnek, a díszletnek, a cirkuszi kellékeknek, és a fények különös játékának.  A csapat vezetője maximalista, produkcióiból igyekszik minden alkalommal kihozni a 110%-ot, ennek pedig néha az alkalmazottak látják kárát. Előfordul sérülés és hiba, ezek pedig arra emlékeztetik a nézőt, hogy tökéletesség nem létezik, a legnagyobb mutatványokat is halandó emberek adják elő. A sorozatból pont ezért hiányzik a zavaró máz, a tökéletesség hiteltelen álcája – első megtekintésekor igazán különleges élményben lesz részünk.

A Kaleido Star két klasszikus műfajt kever, a revüfilmet és a fejlődésregényt. A revüfilm – melynek legnagyobb alkotásai az 1940-es évek táján születtek Busby Berkeley koreográfus-zseni felügyeletével – egy képzeletbelei zenés-táncos show megszületését mutatja be, emberi sorsokat szőve a látványos előadások történetébe. A fejlődésregény műfaját Goethe Wilhelm Meister tanulóévei című regénye teremtette meg, mely egy fiatal férfi lelki és szellemi ébredéséről szól. Átvitt értelemben fejlődésregénynek tekinthető minden olyan történet, mely a hős önmegtalálását mutatja be, mint pl. a Star Wars két trilógiája, vagy akár a Happy Potter. Műfaji szempontból a Kaleido Star azért különösen érdekes, mert tökéletesen kombinálja a cirkuszi revük tökéletes világát egy kamaszlány felnőtté válásának drámájával, és ezt a drámát kortól és nemtől függetlenül mindenki számára lebilincselővé teszi.

A Kaleido Star rögtön animeként született meg, atyja pedig nem más, mint Satou Junichi, akit akár a mahou shouko („magical girl”) műfaj nagymesterének nevezhetünk. Hazánkban több régi animét is láthattunk tőle, ilyen a Tongari Boushi no Memoru (Manóvári manók), a Maple Town Monogatari (Juharfalva lakói), de legtöbbeknek a Sailer Moon lehet ismerős, melynek első sorozatát jegyzi a mester. A mahou shoujo műfajban tartozó első saját készítésű animéje is, a 2001-es Shin Shirayuki Hime Densetsu Pretear – ezt követte 2003-ban a Kaleido Star. Satou számtalan egyéb minőségi lányanimében működött még közre, ide tartozik a balett-témájú Princess Tutu és a Romeo&Juliet. Kétségkívül elismert szakértője a témának, a közönség és a szakma is nagyra becsüli – igaz, egyszer megjegyezte szeretné végre shounenben kipróbálni magát. A Kaleido Star sikeres a profin összerakott shoujo-történet mellett minden bizonnyal a GONZO kiváló animációjának és a seiyuu-gárdának is köszönhető. A 2003-as sorozat kellően sikeresnek bizonyult, ezért 2004 és 2006 között három OVA készült hozzá, amelyek közül kettőt nálunk is sugároznak. A történet népszerűsége egyébként máig nem csengett le Japánban: tavaly szokatlan módon manga indult belőle a Shounen Fang antológiában, Kaleido Star ~Wings of  the Future~ címmel. A manga tizenöt évvel a sorozat eseményei után játszódik, Sora húgát, Yumét állítja a középpontba. Készült emellett két regény és egy rádióműsor, a történet pedig sokáig jó visszhangot kapott. A dicséretek valóságtartalmáról már a hazai rajongók is meggyőződhettek. Különböző sportágakról, vagy például gasztronómiáról szóló animékben egyáltalán nem meglepő, ha az alkotók szakmai segítséget vesznek igénybe. Így történt ez a félig sport, félig szórakoztatás kategóriájába tartozó cirkuszi témánál is. A Kaleido Star a szakmai támogatást a sikeres és ismert Dio Kobayashitól kapta meg, akit Japán egyetlen világhírű cirkuszi művészekét tartanak számon.  A hírességet a rendező, Satou Junichi kereste fel, Dio pedig elvállalta a feladatot, és tanácsadóként, illetve animekarakterként is (I. 14. és 20. epizód) hozzájárult a szakmai hitelességhez.