A Naruto hiánypótló alkotás a maga nemében, ugyanis az örök népszerűségnek örvendő szamurájok mellett mindig háttérbe szoruló nindzsák nehézségektől korántsem mentes életét próbálja bemutatni. Főhősünk egy szeleburdi kölyök, Uzumaki Naruto, akit valamilyen különleges oknál fogva mindenki lenéz, mire ő a duzzogó kisgyerekek örökzöld módszerével próbál minél több csínytevést elkövetni. Ez így önmagában még nem hangzik túlságosan izgalmasnak, de szerencsére lassan beindulnak a háttérben az események.  Naruto eközben elszántan próbálja megvalósítani a célját, hogy ő legyen egyszer Avarrejtekfalva vezetője, a Hokage, idővel pedig fokozatosan felfigyel a benne lakozó, rejtőzködő démonra, akit akkor képes előhívni, ha úrrá lesz rajta a düh vagy az elkeseredettség. Egyetlen szereplő azonban nagyon ritkán képes egyedül elvinni a hátán egy egész történetet, ezért az alkotó több tucatnyi nindzsatársról is gondoskodott, illetve kidolgozott néhány remekül kitalált klánt is. A történetnek otthont adó vidéken számos rejtett nindzsafalu található, és természetesen mindegyiknek megvan a vezetője és az elitje, a tehetséges növendékei klikkje, nem is beszélve arról a sok fiatal újoncról, akikkel majd Naruto és társai szépen lassan megismerkednek. Mindenki más technikákban járatos: egyesek képtelenek a testükben örvénylő energiát, a chakrát használni, ezért a közelharcban erősek, míg mások kizárólag a chakrára összpontosítva idézik meg az elemek erejét. A harcok ezért mindig változatosak maradnak. A mangaformátumnak köszönhetően pedig minden szereplőre rengeteg idő jut, így alaposan megismerhetjük őket. A frissen végzett nindzsák egy mester felügyelete alatt hármas csapatba kerülnek. A történet Narutoék kicsiny csapata körül bonyolódik. A hármasban helyet kap a sötét múltú Uchiha Sasuke, a klánját ért tragédia egyik utolsó túlélője és az iránta elképesztő módon rajongó, roppant okos hölgy, Haruno Sakura. Persze a mesterük, Kakashi sem hétköznapi figura. Mielőtt valaki azt hinné, hogy a manga mindössze néhány lelkes ifjonc felnőtté válásának története, az téved. Természetesen ez is része a kalandnak és a harcokkal töltött éveknek. Ez idő alatt igazi „főellenségnek” számító szereplők egész bandája bukkan fel, hogy hosszabb-rövidebb ideig fenyegessék hőseinket. A Naruto csakúgy, mint az egykori Dragon Ball, a One Piece, a YuGiOh!, a Bleach, vagy akár a Death Note, egy heti rendszerességgel kiadott antológiában jelenik meg. Hetente 15-20 oldalt elkészíteni a legtehetségesebb mangakák számára is rémálom – innen a viszonylag egyszerűbb vonalvezetés és a stilizált háttér. Cserébe – mint azzal rögtön a legelső kötetben szembesülhetünk – az intenzív csatajelenetek sokkal látványosabbak, mint a hasonló mangákban. A harcok nincsenek szükségtelenül elhúzva: ha egy szereplő hibát követ el, biztos lehet, benne, hogy nem győzhet. A köteteken átívelő történetben viszonylag gyorsan telik az idő – a szereplők életében néha átugrunk néhány évet, akik ezután nem egyszerűen gyorsabban, és erősebben és szebben térnek vissza, hanem a jellemük is megváltozik. A rengeteg karaktert tekintve szép fegyvertény ennyi szereplőt ilyen odafigyeléssel mozgatni.